A gumiszabály az abroncsválasztáshoz

Szerző: We Love Cycling

Ez a cikk a bicikligumikról szól. Jellemző, hogy a mountain bike-osok csak a saját kerékpárjukra való gumikat ismerik, az országútisok pedig csak az ezekhez passzoló abroncsokat. De végeredményben mindkét esetben gumiabroncsokról van csak szó. Szóval igyekszünk összefoglalni, amit tudni érdemes, hátha egy teljesen kezdő kerékpáros kolléga téged talál meg a kérdéseivel, arra számítva, hogy egy szenvedélyes biciklis fog neki tanácsot adni.

Ez a téma nem csak az országúti és mountain bike biciklik szempontjából fontos. A gyerekbiciklik, BMX-ek, trekking kerékpárok is gumikkal vannak felszerelve. A gumik között általában a méretük alapján tehetünk különbséget, ezt colban (vagy milliméterben) fejezhetjük ki. A standard méretek 10 és 29 col közöttiek. A keréknek van egy meghatározott átmérője, amit mindig figyelembe kell venni, ha új gumit vásárolsz. Ugyanakkor a szélesség tekintetében mindig próbálkozhatsz valami újjal, de arra ügyelj, hogy a szélesebb abroncs beférjen a villa és a hátsó háromszög által meghatározott helyre…

A zaklatott apa és a zörgő fiú esete

A történet 1888-ban kezdődött, amikor egy John Boyd Dunlop nevű skót állatorvos nem bírta már elviselni, hogy a kisfia triciklije zörögve halad a macskakövön, és nyomot hagy a gyönyörűen gondozott gyepen. Ezért fogott egy darab gumicsövet, hozzáerősítette a kerekekhez és felfújta levegővel. A kerekek gördülési ellenállása csökkent, és gyorsabban foroghattak. Sőt, a bosszantó zörgés is elhalkult, és a kert sem úgy nézett ki, mint egy felszántott termőföld. Még az év decemberében szabadalmaztatta is Dunlop úr az újdonságot, és nem sokkal később szelepet szerelt a gumicsőre. Légtömlős gumijai hamarosan felváltották az akkoriban használt tömör gumi abroncsokat, és nem sokkal később az ő gumitömlői jelentek meg a versenyeken is. A Sport and Play magazin 1890-ben közölt egy cikket, amely azt bizonygatta, hogy nem Dunlop volt az első, aki légtömlős gumiabroncsot készített, mert egy másik skót férfi, Robert William Thomson már alkalmazott egy hasonló eljárást. A hír igaznak bizonyult, így Dunlop elvesztette kizárólagos jogait, a találmányt pedig szabadon és széles körben lehetett alkalmazni. Az alapgondolatot a Michelin-fivérek alkalmazták, és a gumit gőzölő vulkanizálás felhasználásával fejlesztették tovább. Ez lehetővé tette, hogy a ma is ismert futófelülettel lássák el a gumiabroncsokat.

Suhanás az utakon

Ez több mint száz évvel ezelőtt történt, és a gumik azóta fejlődtek egy „keveset”. A terület fejlődésének köszönhetően az országúti bringások három típusból választhatnak:
a klasszikus gumi egy belső tömlővel, tömlős és tömlő nélküli rendszerek. Egy másik megfontolandó szempont a gumi szélessége. A gumikeverék, amiből az abroncs készül, a köpenyperem, a felhasznált anyag minősége és a mintázat mind olyan szempontok, amiket érdemes lehet figyelembe venni.

Tömlős gumik

Az országúti bringások többnyire klasszikus gumit használnak gumibelsővel. Ezt a rendszert nevezik peremes gumiabroncsnak is. Az eljárás jól ismert: A kerékabroncsba teszed a gumit, a belsőt pedig felfújod. A gumi a kerékabroncsra egy speciális éllel csatlakozik, ez a köpenyperem. Két választási lehetőséged van, amely befolyásolja, mennyire nehéz a gumit fel- és leszerelni, illetve milyen könnyű tárolni. A drótperemes gumi a régebbi és olcsóbb alternatíva. Ebben az esetben a köpenyperem egy hajlított drót, ami megóvja a gumit attól, hogy leugorjon a kerékabroncsról. Ez a drótperemes változat költséghatékony, de a gumi nehezebb lesz tőle, és merev marad, mert a drót nem engedi, hogy elveszítse az alakját. Ezek miatt a kevlárszállal készített köpenyperemes gumik nagyobb kényelmet kínálnak. Az ilyen gumi nemcsak könnyebb, de kis csomagba összehajtogatva könnyebben is szállítható. Ugyanakkor ezt a típust kissé nehezebb felszerelni, és az ára is magasabb, ez a két fő hátránya ennek a megoldásnak.

Tömlő nélküli gumiabroncsok

A tömlő nélküli (tubeless) gumiabroncs egy fejlettebb alternatíva, amelyben nincs belső. A kerékabroncs és a gumi úgy vannak kialakítva, hogy tömlő nélkül, légmentesen zárjanak. Ennek a változatnak az az előnye, hogy nem lép fel nem kívánatos súrlódás a gumi és a kerék között. Ennek köszönhetően a tubeless gumik gördülési ellenállása kisebb, mint a belsővel használt ultrakönnyű versenygumiké. Sőt, a tömlő nélküli gumikat alacsony nyomáson is lehet használni, így csökken a defekt valószínűsége. Valamint, ha van nálad speciális defektjavító folyadék, amivel defekt esetén azonnal elzárod a lyukat, kifejezetten megbízható ez a választás. Érdemes figyelembe venni azért a munka- és időigényes felszerelési folyamatot is, illetve azt, hogy speciális kerék- és gumiabroncs szükségeltetik ebben az esetben.

Tömlős gumik

Számos elhivatott országúti kerékpáros még mindig a tömlős gumira esküszik. Ennél a tömlő a gumihoz van varrva, amit aztán egy speciális kerékabroncshoz ragasztanak hozzá. A tömlős változat ma is népszerű, mert jók a kanyarodási tulajdonságai és alacsony a gördülési ellenállása. De az igazság az, hogy a modern gumik már felveszik a versenyt a tömlős gumikkal ezeken a területeken, így az érv nem számít már olyan sokat. A tömlős gumi kétségtelen előnye azonban a viselkedése defektkor. Még ha a levegő gyorsan ki is szökik belőle, továbbra is lehet vele tekerni, mivel a kerékre van ragasztva, és nem fog lecsúszni. Így a profi kerékpárosok megvárhatják, míg a segítő autó odaér hozzájuk, vagy akár el is tekerhetnek valameddig, ahol orvosolni lehet a gumiproblémát. Mivel a nyomás fenntartásához nem szükséges oldalfal, a gumi tömege kicsi, ami szintén előnyös lehet.

Viszont az irányítás kissé nehezebb ezzel a gumitípussal, és a kerékabroncsra való felragasztás is munkaigényesebb, mint egy hagyományos gumi felszerelése. Sőt, a tömlős gumi javítása is nehezebb. Kis defekt esetén meg lehet javítani tömítőanyaggal, de minden más esetben csak az új gumi vásárlása marad. Végül, de nem utolsó sorban, a komplex gyártási folyamat miatt magasabb a vételár is.

Méret és szélesség

A leggyakrabban alkalmazott (ETRTO) átmérő a 622 mm. Van, ahol ennek a jelölése 700c, ami régi francia mértékegységekből ered. Bármilyen meglepő is ez, a kerékpározás világában még mindig alkalmazzák ezt is.

Viszont a gumi szélessége nincs kőbe vésve. A keskeny és a széles guminak is vannak előnyei, és rajtad áll, hogy kiválaszd, mely tulajdonságokat tartod a legfontosabbnak..

A keskeny gumi hasznosabb nagy sebességnél, mert a légellenállás kisebb lesz, a forgó gumi kisebb tömege pedig segíti a gyorsítást. Ez jól jöhet, ha bele akarsz taposni a pedálokba, hogy utolérd a mezőnyt, vagy kitörj belőle.

Ha állandó sebességgel haladsz, nyilvánvalóvá válnak a szélesebb gumik előnyei. Lényegesen kényelmesebbek, energiát takaríthatsz meg velük. Újabban még a profik is kezdik felfedezni maguknak a szélesebb gumikat. A leggyakrabban alkalmazott szélesség a 23 mm, sok kerékpáros, köztük profi versenyzők is, a 24 vagy 25 mm-es szélességet választja mostanában.

Tapadás vagy tartósság?

A gumi viselkedését a keverék is befolyásolja, amelyből készül. A puhább keverékek tapadása jobb, ezért jobban simulnak az útra. Viszont sajnos gyorsabban kopnak el, és ezért gyakrabban kell cserélni őket. Manapság az országúti gumikat különböző keverékekből készítik, hogy jó körkerületet, kanyarodási tapadást és hosszú élettartamot érjenek el.

Minden gumihoz tartozik egy meghatározott szövetsűrűség (TPI) érték, amely a szálak sűrűségét jelzi külső gerincén. Minél nagyobb ez a sűrűség, annál jobb minőségű a gumi. Ilyen esetben alacsony a gördülési ellenállás, jó az irányíthatóság és jobban ellenáll a defekteknek.

Indulás a terepre!

Amit eddig írtunk, annak a nagy része érvényes a hegyikerékpárosokra is, azzal a kivétellel, hogy mountain bike-ra hiába keresnénk tömlős gumit. A sérülékenység miatt ezek itt könnyen defektet kapnának. Korábban a mountain bike-osok körében a 26 colos kerekek voltak népszerűek, de ezeket jórészt felváltották a nagyobb, 27,5 vagy 29 colos kerekek. A nagyobb átmérőjű kerekek jóval gyorsabbak, kisebb a gördülési ellenállásuk, és még mindig könnyen irányíthatóak.

 

A kisebb, 27,5 colos kereket ott használják, ahol a versenyzők lejtőn ereszkednek le, például downhill MTB vagy freeride futamokon. A 29 colos kerekek ott népszerűek, ahol többet kell tekerni, például cross-country kerékpárversenyeken, maratonokon, szakaszversenyeken. Érdemes megemlíteni, hogy idén először használtak 29 colos kereket downhill MTB versenyen, és a premier ígéretesen sikerült. Ahogy látható, a méret igenis fontos.

Figyelj a mintázatra!

Az MTB gumik fontos jellemzője a gumikeverék keménysége és a mintázat. Ez azért van, mert a mountain bike kerékpározás sokkal univerzálisabb, és a gumikat sok különböző felületen használják, míg az országútisok többnyire csak aszfalton mennek. Az ökölszabály szerint minél nagyobb kihívást jelent a felület, annál jobb egy széles gumi, mélyen barázdált mintázattal.

Nemrégiben jelentek meg a 27,5 colosnál nagyobb, ballonos gumik. Ezek kényelmesebbek, jobb a lengéscsillapításuk, és a megfelelő körkerület jó tapadással párosul. A puhább keverékek jól tapadnak a száraz kövön, de gyorsabban is kopnak. Míg a városi biciklizéshez a legjobb egy sima gumi minimális ellenállással, ilyen gumival próbálkozni nem jó ötlet poros vagy saras ösvényeken, különösen, ha esik az eső. Ha sárban biciklizel, érdemes mélyen barázdált mintázatú gumit választani, ami kitisztul, ahogy a kerék forog.

Ha most arra gondolsz, hogy nincsen csodatevő, mindenre jó gumi a mountain bike-osoknak, akkor teljesen igazad van. Bár többnyire elég egy mintázatot használni a szokásos körülmények között, az extrém helyzeteket (pl. downhillezés vagy kerékpárparkos biciklizés) is átélő bringásoknak több féle gumit is cipelnie kell az autóban, és át kell szerelni, ha a körülmények szükségessé teszik. Szóval embere válogatja – mindenkinek magának kell megtalálnia