Úton az extrém hosszú Salzkammergut trófeájáért – egyedül

Szerző: Adam Marsal/Richard ‘Gaspi’ Gasperotti

Még az olyan legendás események, mint a Salzkammergut Trophy sem úszta meg a pandémia következményeit. A több mint negyven országból érkező ötezer résztvevővel és a látogatók ezreivel lehetetlen lenne megrendezni a versenyt. A szervezőknek kemény döntést kellett meghozniuk: vagy mindenki számára törlik a megmérettetést, vagy megpróbálnak megfelelni a biztonsági előírásoknak. Így jött létre az egyéni versenyzés. Richard „Gaspi” Gasperotti pedig részt vett rajta, és elmesélte nekünk, milyen volt.

A cél az volt, hogy olyan megoldást találjanak, ami lehetővé teszi a versenyzőknek, hogy a teljes szakaszt letekerjék, anélkül, hogy csoportba kelljen tömörülniük. És a modern technológia segített ott, ahol a vírus ártott. A Salzkammergut Trophy Individual során a versenyzők egyénileg teljesítik a távot, melyet egy-egy műszerrel rögzítenek, ezeket a transzpondereket adják le a szervezőknek.

Salzkammergut Trophy

Minden érdeklődőt arra biztatnak, hogy látogasson el a helyi Bad Goisern irodába, ahol át tudja venni a transzponderét és a rajtszámát. A nevezési díj 29 euró, ami kicsit több, mint 10.000 Ft. Mivel a transzpondereket bármikor el lehet indítani, a versenyzők akkor kezdik meg a szakaszt, amikor szeretnék. Ráadásul annyiszor végigtekerhetnek rajta, ahányszor csak akarnak. A sebességmérő csak sík felületen és emelkedőn működik, hogy a lejtőn való száguldás ne torzítsa az értékeket. Az egyes szakaszok között a versenyzők pihenhetnek és élvezhetik az osztrák ételeket és a lélegzetelállító hegyi kilátást. Aki egy nap alatt mindegyik ellenőrzőponton áthalad, részt vesz a versenyben.

Salzkammergut Trophy
Gaspi a gyönyörű ősi bányászati ​​útvonalon.

„Az e-bike kategóriát és egy 37 km hosszú útvonalat választottam, ez volt a legrövidebb” – mesélte Gasperotti. Mivel még soha nem vett részt a versenyen, eleinte nehezen találta meg a helyes irányt, amerre a Bad Goisern információs központból. „Egy kis idő után azonban már egyértelmű volt, merre kell menni, táblákkal jelölték az útvonalakat. Boldog voltam, hogy az elektromos biciklimet vittem, mert meglehetősen meredek emelkedőket kellett bevennem. De a látványért megérte. A legszebb rész az volt, amikor egy régi úton tekertem, amit bányászok vájtak a sziklafalba, és a kivájt ablakokon és teraszokon át rá lehetett látni az Alpokra. A fehér mészkősziklák csillogtak a napfényben, azonban egy kis esőtől is csúszóssá váltak. Különösen jó élmény volt, hogy a verseny okozta nyomás nélkül tekerhettem végig az útvonalon. Láttam egy idős párt is, akik olyan boldogan tekerték le a Trophy-t, mintha csak egy hétvégi kiránduláson lennének! Azt hiszem, a szervezők mindent megtettek, hogy 2020-ban is méltó körülmények között tartsák meg a versenyt.”