Eljött az évnek az a szakasza, amikor mi, mountain bike-osok ismét akcióba lendülünk. Az évnek ebben a szakaszában minden amatőr kerékpáros a lejtők krémjéről álmodozik. A két kolosszus, ami minden verseny, pálya és lejtő felett áll, nem más, mint a Megavalanche és a Mountain of Hell. Ha csak hobbiszinten montizol, ezeka versenyek olyanok, mintha a második világháborúban szeretnél harcolni pusztán azért, mert időnként paintballozol a barátaiddal.

Kétségtelen, hogy mindkét verseny kissé elmebeteg. Egy kérdés azonban a mai napig megválaszolatlan maradt. Melyik pálya vadabb? Ideje kideríteni, de inkább csak az otthonunk biztonságából, nem pedig a pályáról, ahol már az első kanyarban összezúznánk a koponyánkat.

Terep

Mindkét futam sebessége a F1-es versenyekkel vetekszik inkább, mint a biciklisekkel. Körülbelül 80 km/óra az átlagsebesség. Természetesen a kevésbé tapasztalt biciklisek, akik nem a győzelem, hanem inkább az élmény miatt vesznek részt a versenyen, vagy nagyon lassan ereszkednek le, vagy egyszerűen leülnek a hóba és ott csúsznak le.

Mindkét pályán találkozhatsz a hó, a sár, az éles sziklák, a lejtők és a kiépített utak kombinációjával. A Mountain of Hell-en van egy rövid szakasz, amikor minden versenyző áthalad a gyönyörű Les Deux Alpes üdülőn és több éven keresztül egy kocsma is útba esett, ami kétségkívül kellemes lehetett. Most azonban a biciklisek már csak átrohannak az utcákon.

A két verseny közötti legjelentősebb különbséget már a rajtnál felfedezhetjük. A Mountain of Hell aegy jégmezőről indul, ami garantálja, hogy az elején havas lejtővel kell megküzdeni. A Megavalanche rajtja nagyjából azonos magasságban van, de köztudott, hogy az évek során több olyan száraz pontja is volt a pályának, ami veszélyesebbé, és kevésbé szórakoztatóvá tette.

Pályák

A Megavalanche összesen 28 kilométer, a legjobb versenyzők körülbelül 35-40 perc alatt végeznek vele. A szintkülönbség 2580 méter, a 3300 méter magas Pic Blanc-tól számítva. A havas rész elképesztően kemény, mivel az elején az első kanyarig tartó lefelé tartó út annyira meredek, hogy még a leülés és a csúszás is okozhat sérüléseket. Egy majdnem 90 fokos havas kanyarról beszélünk! Nem nehéz itt sérüléseket szerezni.

Már ez is ijesztőnek tűnhet, és azt még nem is tudod, mi következik utána: sziklák – éles és könyörtelen sziklák. Nem ritka, hogy tucatnyi versenyzővel történnek itt tömeges balesetek, sokaknál ennél a kanyarnál véget is ér az út. A pálya többi része viszont kellemesen kiegyenlített. Meredek lejtős részekkel, lejtőkkel emelkedőkkel és széles, viszonylag egyenes utakkal találkozhatunk, ahol ténylegesen lehet versenyezni.

A 20 kilométer hosszú Mountain of Hell pálya ellenben megállás nélkül szórja eléd a rémisztő, akicófilm jellegű kalandokat. Egy félelmetes, 3400 méter magas gleccserrel kezdődik a Les 2 Alpes felett. A havas rész meredek, de viszonylag egyenes. A sebesség nagyobb és természetesen itt is gyakran előfordulnak balesetek és sérülések. Az első szakasz után az ösvény szinte teljesen egészében egyszemélyes, alig van olyan hely, ahol előzni lehet, ha nem akarsz letérni az útról. A downhill szakaszok jóval technikásabbak, mint a Megavalanche eseténi, és sokkan éppen ezért kedvelik ezt a pályát.

Verseny

A Megavalanche legfeljebb 2000 versenyzőt indít a selejtezőkön, de csak 350 indul a döntőben. Inspiráló nézni, ahogy ennyi kerékpárral közlekedő ember igyekszik mindent megtenni, hogy ne okozzon lavinát és ne söpörjön el másokat egy esés után. Ennek ellenére azonban előfordulnak tömeges balesetek.

A Mountain of Hell selejtezőjén csak 1000 szabad hely van, de 700-an bejutnak a döntőbe. Igen, 700 embernek kell versenyeznie egy meredek havas lejtőn több, mint 80 km/órás sebességgel. Biztonságosan hangzik, igaz? De legyünk őszinték, nem is azért izgalmas, mert biztonságos. Azért vesznek részt rajta, mert pokolian szórakoztató és szuper videókat lehet róla készíteni!

Melyik a jobb?

Ez a személyes preferenciáidtól függ. Ha inkább a nagy sebességű technikás downhill-versenyeket és a hirtelen kanyarokat kedveled, a Mountain of Hell a nyerő. Ha nem a kaland, hanem a verseny miatt vagy ott, próbálj bekerülni a legjobb 20 közé a selejtezőben. Ellenkező esetben csekély az esély a győzelemre. Mint ahogy azt korábban már említettük, a pályán alig lehet előzésni és bármikor elakadhatsz egy lassabb versenyző miatt, ilyenkor pedig folyamatosan fékezned kell. Azt szem előtt tartva, hogy borsos árat fizetsz ezért az élményért (egyénileg csak egy részét tudod bejárni a pályának), nagyon bosszantó lehet, ha nem tudsz a saját tempódban haladni.

A Megavalanche viszont azoknak szól, akik jobban kedvelik az enduro pálya adta élményeket. A lejtők és a keskeny utak kihívást jelentenek, bár őszintén szólva sokkal kevésbé technikásak, mint a Mountain of Hell. Az emelkedők és a lejtők keverednek és sok helyen van lehetőség megelőzni a többi versenyzőt. Ezenkívül a pálya tele van nagyon csábító széles lejtőkkel, ahol félelmetes sebességgel lehet száguldani.

Az a lényeg tehát, hogy te személy szerint mit keresel. Mindkettő enyhén szólva izgalmas, szórakoztató és hasonlóan biztonságos, mintha egy krokodillal teli gyermekmedencébe ugranál. Tehát, ha olyan kihívást keresel magadnak, ahol le tudod győzni a magasságtól és a sebességtől való félelmed, vagy javíthatatlan adrenalinfüggő vagy, nem fogod megbánni, bármelyiket is választod.

Nézd meg a csodálatos Kilian Bront, ahogy végigmegy mindkét pályán és döntsd el magad, hogy valóban ez-e a legcsodálatosabb dolog, amit valaha láttál!