Az év legizgalmasabb MTB eseménye: a Megavalanche

Szerző: Martin Atanasov

Lezajlott az év legizgalmasabb MTB-eseménye, a Megavalanche, az Alpe d’Huez ismét vendégül látta a világ legjobb versenyzőit, hogy lezúzzanak a hegyoldalon, miközben az egész MTB közösség remegve bámulja őket. A Megavalanche nem csak egy enduro verseny, hanem egy zarándokút is.

Mi is az a Megavalanche?

Ha lelkes MTB-versenyző vagy, akkor valószínűleg mindent tudsz erről az eseményről. 1995 óta minden évben (a 2020-as évet kivéve, amelyről úgy teszünk, mintha soha nem is létezett volna) ezrek zarándokolnak el, hogy a 3330 méter magas Pic Blanc-ról száguldjanak le. Az Allemond-ba vezető 20 km-es út során a versenyzők megküzdenek hóval, sárral, földdel, aszfalttal, erdei ösvényekkel, lejtőkkel és még sok mással. A legjobb rész azonban egyértelműen a kilátás, ugyanis a teljes verseny 2600 méteres szintet tesz ki, az indulási ponttól az Allemond-völgy legaljáig.

A Megavalanche egy olyan kaland, amit minden profi versenyzőnek át kell élnie legalább egyszer az életében. Ha azonban kétségeid vannak a képességeiddel kapcsolatban, biztos lehetsz benne, hogy nem a Pic Blanc és az azt követő 20 km a legjobb módja annak, hogy kiderítsd, milyen létfontosságú technikákat nem sikerült még elsajátítanod.

A pálya

Szokás szerint minden versenyző a híres, örök fehér (és nem túl fantáziadúsan elnevezett) Pic Blanc déli lejtőjén száguld lefelé. Sajnos a globális felmelegedés és az elmúlt néhány nyáron Európa-szerte tapasztalt súlyos hőhullámok miatt a pályán egyre több a folt, ami az egész lejtmenetet veszélyesebbé teszi. Bár az idei tél nagyon ígéretes volt, jelenleg egy újabb hőhullám kínozza Európa ezen részeit, így valószínűleg a hó egyre csak kevesebb lesz.

A kezdő lejtő már hóval is elég veszélyes, de az egész még extrémebbé válik, ha hó helyett éles sziklák vannak alattad. Ráadásul ezen a szakaszon néhány versenyző meghaladja a 80 km/órát, így az első kanyar mindig az esések melegágya. Azonban a hó hiánya miatt ahelyett, hogy a versenyzők „csupán” elcsúsznának, a sziklák miatt komolyan meg is sérülhetnek. Ez a probléma többnyire orvosolható egy kis műhó leszórásával, a pálya többi része pedig túlnyomórészt földes, így ezeken a szakaszokon a versenyzőknek nem kell ilyen jellegű veszélyekkel számolniuk.

A verseny

A Megavalanche több mint egy verseny. Ez egy óriási élmény, ráadásul maga a hely is lenyűgöző, ahová az egész családot el lehet vinni, főleg ha szeretik a hegyi kerékpározást. A 9 napos rendezvényen van néhány fantasztikus gyerekbarát program, egy külön gyerekverseny, egy női verseny és egy e-bike start. A verseny mellett számos lehetőség adódik arra, hogy a kerékpárosok megmutassák, mit tudnak, valamint az ideérkezők néhány örömtúrát is tehetnek, melyekkel felfedezhetik az Alpe d’Huez feletti csodálatos lejtőket.

Az esemény a gyerekversennyel indul, majd ezt a könnyed bemelegítést követően megkezdődik a felnőtt selejtező. A rajt a Dôme des Rousses-ról (2810 m) indul, és a versenyzőknek egy kilométerrel kell lejjebb kerülniük, hogy elérjék Alpe d’Huez-t. Összesen 1950 versenyző próbál bejutni a döntőbe, de erre csak 350-nek van lehetősége.

A selejtezőket tíz, 150 fős csoportra osztják, amelyek mindegyikéből csak az első 35 jut be a döntőbe. A napot a női selejtező zárja, ahol 99 nő küzd meg egymással, majd az e-bike kihívás, ahol 160 résztvevő teker a továbbjutásért.

A döntőt az e-biciklisek nyitják meg, akik a gleccseren száguldanak lefelé, őket pedig szorosan követik a nők, akik 15 perccel később indulnak. Ezt követően azok a férfi versenyzők, akik nem tudták kvalifikálni magukat a döntőbe, lehetőséget kapnak arra, hogy megtapasztalják a gleccseren való száguldás örömét.

Az utolsó napon végül a fő verseny döntősei következnek. Az izgalmas verseny 9 órakor kezdődik, és alig fél órával később már fogadják is a győztest Allemond-ban, ahol kora délután megjutalmazzák a bajnokot és a legjobbak legjobbjait.