A nehéz tavalyi év, a hullámvölgyekkel teli vismás végjáték és a szükséges istállóváltás után minden magyar bringarajongó nagyon várta Valter Attila bemutatkozását új csapatában, a Bahrain-Victoriousban, amelytől a szurkolók és maga az érintett is azt várja, hogy országúti közönségkedvencünk végre ismét „kiviruljon”. A szokásos, teidei magaslati edzőtábort követő „éles” kezdés mindenesetre roppant biztató – még úgy is, hogy Ati idei első versenyéről dolgavégezetlenül voltak kénytelenek távozni a résztvevők.
A péntek-szombatra tervezett murciai idénynyitó kétnapost az időjárás teljesen alkalmatlanná tette a versenyzésre: az első etapot a felére rövidítve meg csak-csak meg tudták tartani, ám a második szakaszt egy neutralizált kör után egy az egyben törölték, így végül végeredményt sem hirdettek. Nem úgy két nappal később!
A leginkább csak az „andalúziai Strade Bianche” becenévvel illetett Clasica Jaén egynaposa profiljában nyilván feküdt Valter Atinak, hiszen a 154 kilométeres táv hat, összesen 25 kilométer hosszú murvás szakasz is tartalmazott, így a Bahrain magyarja (ezt azért még szokni kell!) nagyon hasonló körülmények között tekerhetett, mint egyik kedvenc versenyén, az „igazi” Strade Bianchén. Ennek meg is lett az eredménye. Noha a belga bajnok Tim Wellens jó 60 km-re a céltól ellépett a mezőnytől, Valter ott tudott maradni az első üldözőbolyban, majd később az onnan elszakadókra is felzárkózott és tartotta velük a tempót. A nehéz, murvás részeknek „köszönhetően” a végére teljesen megrostálódott a mezőny, Wellenst azonban a másik extraklasszis, Tom Pidcock minden igyekezete ellenére sem lehetett már befogni. A belgák bajnoka így remek 48 másodperces szólógyőzelmet aratott. Valter Attila az előkelő 11. helyen érkezett meg két és fél perces hátránnyal, ám ebből utólag top tízes helyezés lett! A Pidcock mögött a dobogóért harcoló Maxim van Gils, Jan Christen duóból ugyanis utóbbi a sprinthajrában csúnyán a kordonhoz zárta a belgát, aki hatalmasat bukott, medencéjét törte, és hosszú hónapokra kiesett, az eredetileg harmadik Christent így szabálytalan sprintje miatt kizárták, vagyis Valter egy helyet előrelépve a 10. helyen fejezte be első teljes értékű bahraines versenyét. Ez nagyszerű főpróba az év egyik legjobban várt viadalára, a március 7-i toszkánai Strade Bianchére, amelyről Atinak korábbról van már egy 4. és egy 5. helye is – hátha feltöltődve, az új impulzusokkal felvértezve ezúttal is bravúrközelbe tud kerülni.
Közben sajnos nemcsak Maxim van Gils, hanem az egyik legnagyobb magyar reménység, Feldhoffer Bálint is összetörte magát. Húszéves versenyzőnk Valter Ati tulajdonképpeni csapattársának tekinthető, hiszen ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a United Shippinggel kötött együttműködésnek köszönhetően Feldhoffer a Bahrain fiókcsapatában, a Development Teamben kapta meg a lehetőséget a bizonyításra, így a februári eleji Valencia Körversenyen is. A negyedik szakaszon azonban 40 km-rel a cél előtt nagyot bukott, bal kulcscsontját törte – heroikus erőfeszítésekkel így is befejezte az etapot, a teljes felépülése azonban hónapokat vehet igénybe.
Jól kezdte az évet az Euskalteltől az MBH-hoz hazatérő Dina Márton is, aki idei csúcsformáját – az időfutambajnok Pelikán Jánossal együtt – bevallottan a Tour de Hongrie-ra szeretné kihegyezni. A magyar bajnoki címvédő Dina ugyancsak Spanyolországban mozgolódott az utóbbi hetekben, a hétvégi, almeríai egynapos klasszikuson pedig nem kevesebb, mint 150 km-t tekert szökésben, mielőtt a mezőny befogta. A 29 éves versenyző korábban elmondta, ő sem tartja kizártnak a márciusi Strade Bianche-indulást, így optimális esetben akár két magyarnak is szurkolhatnánk az év egyik legjobban várt egynaposán, ami csak még inkább felerősítené a várakozásokat.
Borítókép: Facebook/Valter Attila
