A Sky nevét aligha kell különösebben bemutatni a sportszeretőknek, hiszen egy időben egyet jelentett az országúti kerékpársport egyeduralkodó brandjével: ha a múltkor Tadej Pogačar kapcsán nyomasztó jelenkori dominanciáról írtunk, akkor ugyanezt nyugodtan megtehetjük a Sky/Ineosszal is a komplett 2010-es évekre vetítve. A generációs szupercsapat a brit sport ambiciózus, iszonyatos pénzeket felemésztő projektjének szülötteként 2012 és 2019 között összesen hét Tour de France-t nyert, az egymaga négyszeres sárga trikós Chris Froome fénykorában tarthatatlan volt, de előtte ott volt húzónévként Bradley Wiggins, utána pedig Geraint Thomas és Egan Bernal is, nem beszélve az elit kiegészítő emberekről és stábról – egyszóval majd’ egy évtizeden át tényleg macska-egér játékot játszottak a riválisokkal.
Ez azonban a múlt, a jelen közel sem ennyire fényes. Az egykor verhetetlen szupercsapat az elmúlt években látványosan visszaesett: Froome és Bernal szárnyalásának egy borzasztóan csúnya bukás vetett véget, az utánuk következő feltörekvő sztárok (például Tom Pidcock) pedig sorra hagyták el a csapatot, nem függetlenül a menedzsmentben bekövetkezett szerepváltozásoktól és az istálló agyának számító Sir Dave Brailsford hátralépésétől. A zseniális szakember azonban ismét egész emberként fókuszál az Ineosra, a cél pedig egyértelmű: az új főszponzorral együtt visszavezetni az együttest oda, ahol a Sky-érában volt.
Az újabb nagyívű vállalásnak a legújabb befektető, a Netcompany adhat lendületet, amely a hírek szerint az elkövetkező öt évben százmillió eurót fizet a főszponzori státuszért. A dán IT-tanácsadó világcég a tervek szerint meghozza a várt pénzügyi stabilitást, hiszen ezzel évi 50 millió euróra nőhet a csapat költségvetése, ami Brailsford szakértelmével kiegészítve kulcsfontosságú lehet abban, hogy az Ineos újra felvegye a versenyt a jelenlegi szupercsapatokkal. Ráadásul az új szponzormegállapodás nemcsak a költségvetést növeli rövid távon, hanem hosszabb távú tervezést is lehetővé tesz. Ettől függetlenül a cikk is kiemeli, hogy a pénz önmagában nem elég, hiszen az Ineos már nem az a csapat, amely „automatikusan” ledominálja a mezőnyt. A sportág rengeteget változott a Sky-időszak óta, a konkurencia jelentősen megerősödött az olyan gigászok színre lépésével, mint az UAE vagy a Visma, és a versenyzés dinamikája is átalakult – a megváltozott versenykörnyezetben pedig nem lesz könnyű újra meghatározó elitcsapattá válni.
Főleg úgy, hogy az Ineos sorából jó ideje hiányzik egy olyan központi húzónév, egy markáns összetett nagymenő, mint amilyen Froome, Bernal vagy a tavaly visszavonult Thomas volt; miközben azt látni, hogy a riválisok mind egy-egy ilyen kiemelkedő vezérfigura köré építenek, egészen új szintre emelve a teljesítményt (akár Pogačarra és az UAE-re, akár Jonas Vingegaard-ra és a Vismára gondolunk).
A legnagyobb kérdés ezen a ponton az, hogy a mostani váltás valódi megújulást hoz-e, vagy csak elkeseredett, „újrabrandelt” próbálkozásról van szó. Az Ineos várhatóan igyekszik majd visszanyúlni a korábban bevált Sky-sikermodellhez és struktúrához, de közben kénytelen lesz új irányokat is keresni, s ha valóban a hosszútávú építkezés a cél, akkor a fiatalítással és keretátalakítással együtt kinevelni egy új összetett Grand Tour-élmenőt – vagy akár a jelenlegi legígéretesebb versenyzőjükből, Carlos Rodríguezből csinálni egyet –, aki köré fel lehet húzni a csapatot. A riválisok mindenesetre már most komolyan veszik a „fenyegetést”: a Cyclingnewsnak az egyik, neve elhallgatását kérő csapatfőnök nemrég úgy fogalmazott, hogy ilyen költségvetéssel az istálló simán elérheti az egykor volt Sky-os magasságokat, már csak azért is, mert „a kerékpársport ciklikus: ha megvan a struktúra és jönnek a megfelelő támogatók, gyorsan vissza lehet térni…”
Borítókép: Getty
