Az országúti kerékpáros világban régóta nem övezte akkora várakozás egy fiatal ígéret versenyeit, mint amekkora mostanság Paul Seixas szerepléseit övezi: legutóbb talán az ifjú Remco Evenepoel körüli felhajtás volt hasonló, előtte meg a Tadej Pogačar körüli. Azóta már tudjuk, mindkét esetben indokolt volt a „hype” – és egyre inkább úgy tűnik, Seixas esetében is az.
A felfokozott hangulatban persze kulcsszerepet játszik a francia sportmédia is, amely hosszú-hosszú évek, de inkább már évtizedek óta epedve vár egy igazi francia sztárbringásra, akinek végre ismét reális esélye lehet a nagy háromheteseken is. A franciáknak ugyanis nagy szívfájdalmuk, hogy hiába „övék” a világ legnagyobb versenye, a Tour de France, jó ideje legfeljebb valamelyik kategória megkülönböztető mezéért tudnak harcba szállni, az összetett verseny sárga trikójáért nem. Persze, voltak emlékezetes próbálkozások az elmúlt években is, például Thibaut Pinot, Romain Bardet vagy éppen Julian Alaphilippe részéről, ám bármilyen hihetetlen, legutóbb több mint négy évtizede, 1985-ben tudta francia versenyző megnyerni a Tour-t a zseniális Bernard Hinault személyében – és hozzá, vagy a nagy rivális Laurent Fignonhoz hasonló kaliberű elitversenyzőt nagyon rég nem tudott kinevelni a francia kerékpársport.
Így aztán kis túlzással minden, kicsit is sikeres hazai utánpótlás-versenyzőbe hajlamosak már vágyvezérelten belelátni a jövő nagy reménységét, és aztán általában újra és újra csalatkozni. Ám Seixas esete most jó eséllyel tényleg más lehet. Az AG2R-ből kinövő 19 éves fiatalemberrel kapcsolatban ugyanis nagyjából a komplett nemzetközi szaksajtó egyetért abban, hogy valóban különleges tehetségről van szó, aki már most korát meghazudtoló érettséggel versenyez, és ha így folytatja, nagy utat járhat be a franciák következő nagy sztárjaként. Seixasnak már tavaly is több mint ígéretes szárnypróbálgatásai voltak, elvégre elsőéves újoncként a profi mezőnyben szinte csak top tízes vagy a közeli eredményei voltak: az Alpesi körön az összetett 12., a Critérium du Dauphinén a 8., a felnőttvilágbajnokság egyéni időfutamversenyén a 16., mezőnyversenyén a 13. helyen végzett, emellett szerzett egy Eb-bronzot, valamint Lombardia-7. helyet – és amúgy mellesleg megnyerte a többnyire csak a fiatalok Tour de France-aként emlegetett L’Avenirt, a verseny történetének legfiatalabb győzteseként…
A most hétvégén véget ért Volta ao Algarve portugál többnaposon azonban még látványosabb volt a fejlődés. Az első nehezebb hegyi szakaszt például parádés versenyzéssel és remek taktikával nyerte meg két nagyágyú, Juan Ayuso és Joao Almeida előtt (utóbb mindketten dicsérték is), a közepén az egyéni időfutamon megint csak nagyszerű erényeket csillogtatva lett 4. mindössze 13 másodperccel elmaradva a műfajspecialista Filippo Gannától (itt jegyzendő meg: két éve junior világbajnok volt időfutamban…), hogy aztán az utolsó etapon is végig tartani tudja a lépést Ayusoékkal. Így végül bivalyerős mezőnyben végzett az összetett második helyén, csupán 14 másodperccel lemaradva a Lidl spanyoljától – de már 45 másodpercet adva a hazai közönség előtt harmadikként záró Almeidának. A látottak pedig megtették hatásukat: az ilyesmi címkézéseket imádó újságírók máris „az új Tadej Pogačarról” és a következő francia Tour de France-győztesről kezdtek beszélni, kiemelve, hogy anno a szlovén zseni is itt könyvelte el első nagyobb sikereit.
Ami azonban ennél lényegesen szakmaibb érv a párhuzamvonás mellett, az az, hogy Seixas – Pogačarhoz hasonlóan – már most, ilyen fiatalon roppant meggyőző teljesítményt nyújtott a hegymenet + időfutam kombinációban, ez pedig az összetett menők egyik legfontosabb ismérve, amit Pogačarék is látványosan demonstráltak az elmúlt évek során. Ráadásul szembetűnő volt az is, hogy a fiatal francia nem csak fizikailag erős, de taktikai érettsége és versenyintelligenciája is kiemelkedő, holott csak szeptemberben töltötte be a 19-et. Ezek pedig együttesen azt mutatják, hogy valóban készen áll a világelitre, és arra, hogy akár már a közeljövőben felvegye a versenyt a legnagyobbakkal is.
Egyébként amikor Seixasnak nekiszegezték a Pogačar-párhuzamot, a Decathlon versenyzője teljesen higgadtan reagált: „Mindenki különböző, mindenkinek megvan a saját útja. Persze, akadnak hasonlóságok, de ezek olyan dolgok, amelyek legtöbbször csak a véletlen művei” – mondta Seixas, mintegy a nyilatkozataiban is visszatükrözve a korát meghazudtoló mentális érettséget. És bár sokan figyelmeztetnek, hogy ez még csak egyetlen verseny volt az idei évből, és nem szabad túlzó elvárásokat támasztani egy másodévessel szemben, az már most egyértelműnek tűnik, hogy Paul Seixas nevét érdemes lesz megjegyezni hosszabb távon is…
Borítókép: Alex Whitehead/SWpix.com
