Elképesztő véghajrával zárult az országúti kerékpáros Európa-bajnokság férfi mezőnyversenye vasárnap Szlovéniában. Hogy az egynapos viadalokon gyakran dönt sprintbefutó, senkinek sem újdonság, ám ahogyan Šenčurban eldőlt az aranyérem sorsa, az még ebben a műfajban sem megszokott. Az utolsó métereken a győzelemért fej-fej mellett tekerő két rivális, Remco Evenepoel és Giulio Ciccone szemre teljesen egyszerre lökték be a bringájukat a célvonalnál, elsőre lehetetlenség volt megmondani, melyikük nyert – nem is kezdett el örülni egyikük sem. Aztán egy kis idő múlva Evenepoel már igen: a hivatalos eredményközlés – és a célfotó – szerint a belga kereke érintette hamarabb a célvonalat. Méghozzá 0.002, azaz, írd és mondd, kettő ezredmásodperccel!
Ezek után Ciccone érthetően összeomlott, és nemcsak a felfoghatatlanul kicsi különbség miatt, hanem azért is, mert győztes helyzetből csúszott ki a kezéből az aranyérem, több mint négyórányi kiváló versenyzés után. Az olasz menő ugyanis a mezőnyből egyedüliként tudott lépést tartani a bombaformában lévő Evenepoellal, amikor a belga sztár 32 kilométerrel a vége előtt megindította döntő támadását; mi több, 300 méterrel a cél előtt a belső ívre kerülve parádésan meg is előzte riválisát, és úgy tűnt, innen már nyert ügye van. Csakhogy a belga zseni – aki idén Tadej Pogačar mögött második lett a Tour de France-on, két hete pedig űridővel védte meg időfutam-világbajnoki címét – ismét megvillantotta extraklasszisát: erre is tudott reagálni, s szinte lehetetlen helyzetből kapaszkodott vissza pillanatok alatt, hogy a célnál végül teljesen egyszerre lökjék be a bringájukat. A többi már történelem azzal a bizonyos két ezredmásodperccel, ami az olasz Tuttobici szaklap szerint nagyságrendileg 2.8 milliméternek felel meg…
Ilyen előzmények után szegény Ciccone teljesen kiakadt, főleg, mert elmondása szerint néhány pillanatig már tényleg abban a hitben volt, hogy ez most meglesz. A 31 éves olasz hegyi menő – aki ráadásul idén már többször is hasonlóan drámai hajrában maradt alul – nem is tudta megemészteni a roppant fájó kudarcot: elkeseredettségében utóbb megkérdőjelezte a hivatalos eredményt, egyúttal azt követelve az illetékesektől, hogy mutassák meg neki a minden kétséget kizáró, perdöntő célfotót. A korábban a Tour és a Giro hegyi pontversenyét is megnyerő Ciccone sportszerűen elismerte, hogy az összképet tekintve Evenepoel erősebb volt nála a verseny napján, de a végeredmény megállapítási metódusával ennek ellenére sem tud kibékülni.
Az Európai Kerékpáros Szövetség (UEC) hivatalos reakciója nem is váratott magára sokáig. Válaszközleményében a szervezet igyekezett elmagyarázni, hogyan működik a speciális eszközökből álló és roppant érzékeny célfotó-technológia, kihangsúlyozva egyúttal, hogy a felvételeken látható (például Ciccone által is sérelmezett) esetleges torzulások miért nem befolyásolják az adott eredmény pontosságát.
„A 2026-os UEC országúti Európa-bajnokságon használt célfotó-rendszer másodpercenként több ezerszer rögzíti a célvonalat (ebben a konkrét esetben 13 ezerszer), lehetővé téve az érkezés sorrendjének rendkívüli pontossággal történő meghatározását, még minimális különbségek esetén is. Fontos tisztázni, hogy a célfotó nem egy hagyományos fénykép: a végső kép a célvonalon készült felvételek időrendi sorrendjéből áll össze. Ezért a vízszintes tengely az időt, és nem a távolságot jelenti. Ez nyilvánvaló torzulásokat okozhat a kerekekre, a kerékpárokra és a versenyzőkre nézve, anélkül, hogy bármilyen módon befolyásolná az eredmény pontosságát. A kerékpározásban a döntő referenciapont az első kerék első része (tangens), abban a pillanatban, amikor az áthalad a célvonalon” – olvasható az UEC hivatalos közleményében, amely hozzáteszi azt is, hogy az Eb-n két, egymástól független fotórendszert használnak, amelyek két külön képet biztosítanak az eredmény ellenőrzéséhez, kizárva ezzel a tévedés és a manipuláció lehetőségét.
Mindez persze Cicconét most aligha vigasztalja, de idővel valószínűleg ő is belátja, hogy nincs más választása, mint beletörődni a fájó ténybe, hogy ha egy paraszthajszállal is, de elbukta az aranyérmet napjaink egyik legjobbjával szemben…
Borítókép: Cor Vos