Nagyszerű érzés, amikor ennyi erő marad a lábadban. Elvégre rengeteget edzünk azért, hogy eljussunk idáig. De ha rendszeresen te vagy a legerősebb bringás a társaságban, vagy az, akit mindenki követ a nehezebb szakaszokon, az azt jelenti, hogy a képességeid már az egész csapat élményét meghatározzák. Elérheted, hogy egy nehéz túra is teljesíthetőnek tűnjön, de azt is, hogy hat ember egyszerre jusson arra a következtetésre, hogy jövő vasárnap inkább más programja van. Meg az azt követő összes hétvégén is.
A csapat legerősebb tagjaként tehát bizonyos felelősség is jár a kiváltságos helyzeteddel. És bizony, barátom, be kell tartanod néhány íratlan szabályt, ha nem szeretnéd, hogy végül egyedül kelljen tekerned.
Tartsd egyben a csapatot!
Ha jól ismered az útvonalat, meglepően rossz túravezető válhat belőled. Gondolkodás nélkül befordulsz egy ismerős kereszteződésnél, a mögötted haladó két bringás követ, a többiek pedig váratlan lehetőséget kapnak arra, hogy fejlesszék a tájékozódási képességeiket.
Figyeld, mennyire szakad szét a csapat, és lassíts, mielőtt valaki végleg lemaradna. Az emelkedők vagy technikás szakaszok előtt egyezzetek meg egyértelmű találkozási pontokban, hogy mindenki a saját tempójában haladhasson, és tudja, hol várjátok majd meg. Lehetőleg könnyen felismerhető helyet válasszatok. A „majd a tetején találkozunk” nem túl hasznos útmutatás, ha az ösvényen három olyan pont is van, amely technikailag csúcsnak tekinthető.
Kereszteződéseknél győződj meg róla, hogy az utolsó bringás is tudja, merre kell menni, mielőtt továbbindulsz. A „de hát az előbb még mögöttem volt” kijelentés elég gyorsan érvényét veszti, ha valaki megállt visszatenni a leesett láncát. Amikor újra összegyűltök, számoljátok meg egymást. Elsőként felérni sokkal kevésbé lenyűgöző teljesítmény, ha közben senki nem tudja, hová tűnt a csapat fele.
Az utolsónak érkezőnek is jár a pihenő
Felérsz a csúcsra, iszol néhány kortyot, majd öt percen keresztül ecseteled, hogy ma tulajdonképpen milyen rossz formában vagy. Aztán megérkezik az utolsó bringás, te pedig azonnal elkezded visszakászálódni a nyeregbe. Úgy tűnik, az ő érkezése jelzi a pihenő végét.
Csakhogy ő azt az öt percet még az emelkedő leküzdésével töltötte. Adj neki időt, hogy kifújja magát, igyon, és egyen valamit, ha szüksége van rá. Az ő regenerálódása akkor kezdődik, amikor megérkezik, függetlenül attól, hogy te időközben már alaposan kipihented magad.
Még álló helyzetben kérdezd meg, készen áll-e az indulásra. Ha már gurulás közben, a vállad fölött kiabálva teszed fel a kérdést, az némileg befolyásolhatja a választ. Ha pedig a várakozás közben fázni kezdesz, vegyél fel még egy réteget. Volt időd enni és részletesen elemezni a lábaid állapotát. Valószínűleg egy cipzár felhúzására is jut néhány másodperc.
A meredekebb emelkedőkön húzódj hátra!
A csapat végén remekül megtapasztalhatod, hogy az az emelkedő, amit te csak „egy kis kaptatónak” neveztél, éppen valaki más délutánját teszi tönkre. Amikor meredekebbé válik az út, lassíts, és csatlakozz ahhoz, akinek a legnehezebben megy a mászás.
Ha van elég hely, tekerj mellette, szűk ösvényen pedig hagyj neki teret, és kövesd. Tényleg igazodj a tempójához! Az, hogy néhány méterrel előtte haladsz, majd minden alkalommal gyorsítasz, amikor végre utolérne, az ösztönzés egy különösen idegesítő formája. Már így is van előtte egy csúcs, amely sehogy sem akar közelebb kerülni. Nincs szüksége arra, hogy te is ugyanezt játszd vele.
Ha ismered az emelkedőt, mondj valami hasznosat: hol enyhül a meredekség, hol ér véget ez a laza talaj, vagy hol lehet egy kicsit kifújni magatokat. A „mindjárt ott vagyunk” kijelentést pedig tartogasd arra az esetre, amikor tényleg közel a csúcs. Attól, hogy valaki teljesen kimerült, még emlékezni fog rá, hogy ugyanezt mondtad tizenöt perccel korábban is.
Beszélj, amíg a többiek levegőért küzdenek!
Vidd a beszélgetést anélkül, hogy nekik is dolgozniuk kellene érte. A munkájukról kérdezgetni őket, majd azzal folytatni, hogy „És ez pontosan mit is jelent?”, meglehetősen kegyetlen módja annak, hogy kihasználd a megmaradt tüdőkapacitásodat. Inkább adj nekik valamit, amit hallgathatnak, és fogadd el, hogy egy-egy nyögés is teljes értékű hozzászólásnak számít.
Azért a témát is gondosan válaszd meg. Lehet, hogy téged lenyűgöz a legújabb FTP-fejlődésed, de a melletted küszködő bringás valószínűleg nem értékeli majd, ha részletesen elmagyarázod, neked miért esik olyan könnyen ez az emelkedő. Ha pedig csendre vágyik, hallgass el. Még egy foglyul ejtett közönség türelmének is vannak határai.
A KOM várhat!
Közeledik a kedvenc Strava-szegmensed. Hátszél van, jól megy a tekerés, és a Strava hirtelen fontosabbá válik, mint az a hat ember, akiket te magad hívtál el a közös tekerésre.
Na, ilyenkor kell lemondanod a rekordkísérletről. Ha azzal a felkiáltással lősz ki, hogy „majd megvárlak titeket a tetején”, könnyen magaddal ránthatod a csapat felét, miközben a többiek csak azt látják, hogy eltűnik előlük a társaság. Mire megállsz, lehet, hogy valaki már el is használta azt az energiát, amire a következő emelkedőn lett volna szüksége.
Maradj a megbeszélt tempónál, és tartogasd a rekordkísérletet egy olyan napra, amikor tényleg ez a cél. Ráadásul ezt az áldozatot nem is kell külön bejelentened. Senki nem tartozik neked köszönőbeszéddel azért, mert sikerült úgy elhaladnod egy Strava-szegmens mellett, hogy nem kezelted olimpiai selejtezőként.
Lejtőn te menj elöl!
A „kövesd a nyomvonalamat” meglehetősen haszontalan utasítás, ha az első kanyarban már el is tűnsz. A társaidnak így mindössze a hátsó kereked halvány emléke marad, hogy eligazodjanak a következő fél kilométeren.
Olyan tempóban vezess, hogy a mögötted haladó lássa, hogyan közelíted meg a kanyarokat, és milyen ívet választasz, miközben neki is marad elég helye és ideje reagálni. Olyan nyomvonalat válassz, amelyet a többiek is reálisan követni tudnak. A gyökerek átugratása lehet, hogy remekül néz ki, de annak, akinek át kell gurulnia rajtuk, semmilyen segítséget nem jelent.
Ha egy nehezebb akadályt érdemes előre megbeszélni, álljatok meg előtte egy biztonságos helyen, és mutasd meg a lehetőségeket. Hagyd, hogy mindenki megnézze, eldöntse, hogyan szeretné teljesíteni, vagy akár gyalog menjen át rajta, kéretlen motivációs beszéd nélkül. Egyezzetek meg, hol várjátok be egymást, és jól látható, az útvonalon kívüli helyen álljatok meg. Egy beláthatatlan kanyar kijárata nem éppen ideális hely egy rögtönzött fogadóbizottságnak.
Ha nem akarsz vezető lenni, keress másik csapatot!
Természetesen senki nem kötelez arra, hogy betartsd ezeket a szabályokat. De ha a barátaiddal szeretnél tekerni, és nem egyedül, akkor el kell fogadnod, hogy a fizikai fölénnyel felelősség jár. Vagy tekerhetsz egyedül is. Sőt, tulajdonképpen tekerj is egyedül! Attól fejlődik igazán az ember.
A hétvégi közös bringázásokon viszont vagy betartod az íratlan szabályokat, vagy keresel egy nálad erősebb csapatot. Ott aztán te lehetsz az, aki úgy kapkod levegő után, mint egy partra vetett hal, amely már néhány perce napozik a homokban, miközben egy másik bringás lelkesen meséli neked a legújabb láncviaszolási módszereiről.