Állítólag, ha tökéletesen követed a tervet, erősebb, szálkásabb, gyorsabb leszel, és talán még a kopaszodó hajad is visszanő. Az utóbbira még várok. Az igazság ugyanis kevésbé filmszerű.
Tény, hogy a következetesség működik. De az élet nem áll meg csak azért, mert te letöltöttél egy edzéstervet. Jönnek a születésnapok, a túlórák a munkahelyeden, valaki rád ír, hogy üljetek be egy italra egy szép csütörtöki napon, ami után végül 1:47-kor érsz haza. Nem edzőtáborban vagy. Egy nappaliban vagy, csörgő telefonnal, a széken ruhákkal és a mindennapi felelősségeiddel.
Az is igaz, hogy a struktúra fejlődést hoz. Ugyanakkor egy idő után mentálisan fárasztóvá válhat, amikor már a 47. tökéletesen végrehajtott intervallumot csinálod, miközben a számok alig 0,3%-ot mozdulnak. A lábaid hálásak lesznek, ha aktívan töltöd a szabadnapjaidat – a párkapcsolatod viszont valószínűleg kevésbé.
Ha az a célod, hogy áprilisban Remcóval párbajozz, persze, kötelezd el magad teljesen. Légy precíz. Légy könyörtelen. Válj robottá, amelynek a szíve kétpercenként ver egyet. Ha viszont az a célod, hogy erősödj, anélkül, hogy a téli edzés elnyelné az identitásodat, akkor a mértékletesség hirtelen okos döntésnek tűnik.
Egész télen edzettem. Voltak céljaim, és a legtöbbet elértem. Ugyanakkor kihagytam edzéseket, rögtönöztem, és néha a hősiesség helyett az alvást választottam.
Nem baj, ha kihagysz egy-egy edzést – csak ne legyen belőle szokás
Elmenni egy italra nem bűn. Decemberben én is inkább megittam egy sört a barátaimmal, mint hogy egyedül tekerjek a karácsonyfa mellett.
Persze a karácsonyfám gyönyörű volt, de amikor már a díszangyalokkal beszélgetsz, az figyelmeztető jel. Így kihagytam egy edzést (vagy hármat). És tudod, mi történt? Semmi. Sem az FTP-m, sem az eredményeim nem omlottak össze. Sőt, a következő edzés még jobban is ment!
A következetesség kulcsfontosságú, de az épelméjűség az ajtó. Őszintén szólva, inkább az ajtón megyek be, mint hogy a kulcslyukon préseljem át magam egy elméleti 0,7%-os fejlődésért. Végső soron csak ember vagyok, és a kerékpározás csak hobbi.
Ugyanakkor a kihagyott edzések nem válhatnak szokássá. Néha teljesen rendben van, ha előnyben részesíted a társasági eseményeket, a mozit vagy a minőségi időt a pároddal. De ha eredményt akarsz, akkor tekerned kell. Szóval rendben van kihagyni egy edzést – de ne csinálj belőle rendszert.
A számok bámulása kiéget
Létezik egy különleges fáradtság, amely nem a lábadban él, hanem a fejedben.
A tél alatt észrevétlenül laboratóriumi kísérletté válhatsz. Tökéletes intervallumok. Tökéletes pedálfordulat. Tökéletes megfelelési kényszer. Elkezdesz úgy elemezni egy bemelegítést, mintha egy új ház vásárlására készítenél költségvetést.
Egy ponton rájöttem, hogy már nem tekerek, hanem feladatot végzek. Elkezded hajszolni a tizedszázalékokat. Ünnepelsz egy 0,2%-os javulást, mintha feltaláltál volna valamit. Közben egy fal előtt pedálozol, ami már saját maga is unja, hogy bámulod.
Ezért abbahagytam, hogy minden edzést táblázat-ellenőrzésként kezeljek. Előfizettem a Rouvyra, és beállítottam, hogy az útvonalak kövessék az edzéstervemet. Ez hozott egy adag változatosságot, ami kifejezetten jól jött. Itt nem voltak tökéletes intervallumok – de a való életben sincsenek. Ahogy pontosan 35 másodperc pihenő sem volt, pontosan öt percenként. 67 másodperc egy ötperces mászás után, aztán 4 perc egy tízperces után, majd 17 másodperc a következő emelkedő előtt. Káosz! És milyen jól jött!
Ez a kaotikusabb megközelítés megmentett az unalomtól.
Szóval, igen, a struktúra jobb erőnlétet épít, de a megszállottság elveszi a kedved. A kedvtelenség pedig borzalmas wattokat termel.
Beleférnek a lusta pihenőnapok
Nem minden pihenőnapnak kell úgy kinéznie, mint egy skandináv wellness-dokumentumfilmnek. Az enyémek közül néhány a pizzázásról szólt. Vagy egy késő esti filmről. Vagy egy vacsoráról és egy-két pohár italról, amiből végül egy kicsit több lett, és végül hajnali kettőre értem haza, és csak nevetni tudtam a nyújtás gondolatán. Nem hengereztem hősiesen éjfélkor. Aludtam.
A téli edzéskultúra szereti az optimalizálást. Aktív regeneráció, mobilitási rutin, core-edzés, légzőgyakorlatok, stb. Egy ponton a „pihenőnapod” gyanúsan kezd edzésre hasonlítani.
Néha a helyes regeneráció az, ha vízszintesen fekszel. Kihagytam az átmozgató tekeréseket. Kihagytam a fekvőtámaszokat. És ismét csoda történt: nem merevedtem be, és a testem így is regenerálódott. A következő tekerésen semmilyen következménye nem volt a “hanyagságomnak” – leszámítva azt, hogy kipihent voltam.
Ha könnyű átmozgatást szeretnél a pihenőnapodon, remek ötlet! Ha nyújtanál – rendben, csináld. Ha pedig összebújnál a pároddal egy film mellett, az is teljesen oké. Úgy pihenj, ahogy neked megfelelő, ne úgy, ahogy egy kerékpáros guru mondja!
Hallgass a testedre – de vedd észre, ha blöfföl
Hallgatni a testedre kulcsfontosságú. De nemcsak hallgatni kell, hanem érteni is. A tested lusta, és az energiamegőrzés a fő prioritása. Mindig azt fogja mondani, hogy fáradt vagy és aludnod kellene…
Pont este hat körül, amikor véget ér a munkanap és indulnál tekerni, hirtelen ásítozni kezdesz. A szemhéjad lecsukódik. Kimerült vagy. Megjelenik egy titokzatos izomláz, ami fél ötkor még nem létezett. Érdekes egybeesés.
Ha csak hallgatsz a testedre, minden edzést ki fogsz hagyni. A tested hazudik, és tudnod kell, mikor komoly, és mikor blöfföl.
A valódi fáradtság inkább egy csendes tompaság. A lábaidban nincs semmi erő, kedvetlen vagy és nincs benned semmi szikra. A hamis fáradtság “tárgyal”. Alternatívákat ajánl. A kanapét, az ágyat, a hűtőt. Enyhe fejfájás jelenik meg a semmiből, amikor öltözni kezdesz. Bármi, csak ülj vissza és pihenj.
Persze, ilyenkor is valóban fáradt vagy, de inkább mentálisan, nem pedig fizikailag. A fizikai fáradtság gyakran újratölti a mentális energiáid, szóval jobban jársz, ha ilyenkor tényleg elmész tekerni!
Az én módszerem az volt, hogy ha az agyam volt hangos, de a lábaim semlegesek, elindultam. Az esetek kilencven százalékában tíz perc után jól éreztem magam. Ha a lábaim voltak nehezek és az agyam nyugodt, akkor viszont inkább pihentem aznap.
Soha nem fogod nem hiányolni a kinti tekerést
Manapság szinte mindent lehet szimulálni otthon. Szintprofilok, szélárnyék-hatás – még versenyeket is idegenek ellen, akik olyan időzónában élnek, ahová sosem utazol. Az online platformok lenyűgözőek. Az edzések hatékonyak, a számok pontosan úgy mozognak, ahogy kell. De nincs ott a rezgés a friss levegőben, ami hajt.
A görgő hatékonyabbá tesz. Nincs rosszul bevett kanyar, nincs oldalszél, ami próbára tesz. Nincs lejtő, ahol egy pillanatra elfelejted a saját neved is, mert a gravitáció kimondhatatlan dolgokat művel az önbizalmaddal.
Februárra jobbak lettek a mutatóim, simább a pedálfordulat, tisztábbak az intervallumok. Objektíven erősebb lettem. És mégis azon kaptam magam, hogy az ablakon bámulok kifelé, mint egy kutya, ami tudja, hogy létezik a park, de nem mehet ki.
Erőnlétet lehet építeni egy szobában. De a kinti tekerést soha nem fogod nem hiányolni. Ha adódik egy hétvégi nap, amikor az időjárás nem próbál nyíltan megölni, ragadd meg. Minden gördülő és sáros dolog szerelmére, ragadd meg!
Légy fegyelmezett, de mértékkel
A történet tanulsága, hogy a tél a fegyelmet jutalmazza, nem a megszállottságot. Vékony a határ az elkötelezettség és aközött, hogy a hobbid egy Fűrész-film kínzásává váljon.
Keményen edzettem, követtem a struktúrát. Szinte mindig követtem a tervet…szinte. Ez a szó fontos különbség.
Kihagytam edzéseket, amikor az élet értelmesebb volt, mint egy kék sáv a képernyőn. Az alvást választottam a félgőzös (és félig részeg) erőfeszítés helyett. És mit ad Isten? Még mindig erősebb vagyok. Három hónap alatt 0,8 W/kg-mal növeltem az FTP-met.
Jó hangzik az a fajta elszántság, amikor nem hagysz ki egy napot sem, nem engedsz a terveidből és nem kötsz kompromisszumokat. De márciusra olyan szinten ki leszel égve, hogy pont a szezon kezdetén megy el minden kedved a tekeréstől.
A fegyelem csendesebb. Engedd meg magadnak a rugalmasságot anélkül, hogy az lustaságba csúszna. A kerékpározás az élet része – nem a helyettesítője!
