A lábaid nyári formája végleg elveszett.
És itt kezdődik az az érzelmi utazás, amin minden bringás végigmegy: az öt szakasz, amikor ráébredsz, hogy a dicsőséges, nap erejéből dolgozó nyári izmaid összecsomagoltak, és elköltöztek a lábaidból, és csak az őszi középszerűséget hagyták hátra.
1. fázis: Tagadás
Nem a lábaiddal van baj. Túl erős a szembeszél. Vagy nem jó a guminyomás. Vagy talán nem volt már olyan friss az a humusz, amit tegnap ettél.
Azt mondod magadnak, hogy ez csak egy rossz nap.
Rápillantasz az átlagsebességedre és idegesen felnevetsz. Meggyőzöd magad, hogy „tartalékolod az energiát későbbre”, miközben valójában az összes energiáddal próbálod utolérni régi önmagad.
Minden rendben van. Meglesz ez.
Nem a lábaiddal van a baj. Csak még kell nekik öt perc, hogy igazán bemelegedjenek.
Ugye?
2. fázis: Düh
Az első emelkedőn a combjaid úgy reagálnak, mintha túlfőtt spagettik lennének.
Ülsz. Aztán felállsz. Aztán visszaülsz. És közben nem csak az emelkedőn olyan, mintha lefelé mennél, de a gondolataid is egyre mélyebbre csúsznak.
Miért vagyok ma ilyen gyenge? Hová tűntek az izmaim? Múlt hónapban szárnyaltam!
Elkezded átkozni a nyári énedet, amiért olyan nagyképű volt. Hibáztatod az időjárást, a munkát, a barátaidat, az alvást, a polleneket, a Merkúrt, amiért épp retrográdban van, és azt is, aki feltalálta az őszt. Dühödten nyomsz be egy energiagélt – semmi hatás.
3. fázis: Alkudozás
Azt mondod magadnak: egy hét edzés, és minden visszajön.
Talán kell pár intervallum-edzés. Néhány hegymenet. Egy léböjtkúra. Egy új regenerációs módszer.
Talán egy új zokni? Egy új zokni mindent megold.
Beírod a Google-be, hogy „mennyi idő visszanyerni a legjobb bringás formát”, miközben fél csomag gyömbéres kekszet tömsz a szádba, energiapótlás gyanánt.
Megígéred, hogy mostantól megint komolyan veszed az edzést. Letöltesz öt új appot. Írsz egy tervet. Elmész letekerni az első adagot – és annyira kifáradsz, hogy rögtön le kell feküdnöd szundizni egy kicsit.
4. fázis: Elkeseredettség
Elfog a kilátástalanság. Az átlagsebességed 3 km/h-val alacsonyabb, mint pár hónapja volt.
A szívverésed magasabb. A teljesítményed rosszabb.
Tulajdonképpen minden rosszabb.
A barátaid azt mondják, hogy ez normális, mindenkivel megtörténik.
De te tudod, hogy veled sokkal jobban kiszúrt az ősz, mint másokkal. Nem csak az erődet vesztetted el, de a hitedet is. És lehet, hogy soha nem tér vissza egyik sem.
5. szakasz: Elfogadás
Végül belátod, hogy elmúlt a nyár és ennek természetes velejárója, hogy egykori formádnak is búcsút kell intened. Nem vagy többé energiával teli napisten. Csak egy egyszerű bringás vagy, téli álomra készülő lábakkal.
De aztán… észreveszed a fák aranyszínű lombját, a friss levegőt, a csendes utakat.
A sebességed talán alacsonyabb, de a kilátás biztosan szebb. A szél hidegebb, de a kávé, amit a pihenőd alatt iszol, kellemesen meleg.
És rájössz, hogy az őszi időszak nem a lábakról, hanem a szívről szól. A szíved pedig tekerni akar.
