Egy pillanatnyi figyelemvesztés, egy jobb horog és máris a földön találod magad. Nem az ökölvívásról beszélünk most, hanem egy egyszerű hétköznapi munkába tekerésről. Az úgynevezett jobb horog egyike a legalattomosabb dolgoknak, amelyek a biciklisekkel megtörténhetnek az utakon. Igen, ez még mindig egy általános jelenség. Mi az pontosan, ami a legnagyobb fenyegetést jelenti, és hogyan előzd meg? Felkerestük a Škoda AUTO biztonsági kutatócsoportjának szakértőjét, Robert Šťastnýt, hogy némi magyarázatot kapjunk.

Úgy tűnhet ugyan, hogy ez nem egy széles körben ismert dolog, de néhány országban, ez az egyik leggyakoribb oka az autósok és bringások ütközéseinek. A szituáció pedig a következőképp néz ki: a biciklis a kerékpársávban vagy az út szélén teker, balról elkezdi előzni egy autó, amely utána jobbra akar kanyarodni. Óhatatlanul keresztezni fogja a biciklis útját. Ha a bringásnak van elég ideje, hogy berántsa a fékeket, az eredmény valószínűleg csupán egy-két mérges gesztusváltásban kimerül. Ám ha a sofőr hirtelen kanyarodik jobbra, pont a kerékpáros első kereke előtt – amivel gyakorlatilag beviszi azt a bizonyos jobb horgot – a biciklis minden bizonnyal az autó oldalának fog csapódni. Sisakkal vagy nélküle, ilyesmit senki sem kíván magának.

A kerékpáros szempontjából ez egy teljesen egyértelmű hátba döfés. Az autós vagy nem látja őt egyáltalán, vagy rosszul méri fel a sebességet, és valami oknál fogva azt gondolja, hogy sikerül bekanyarodnia mielőtt keresztezné a bringás útját. Függetlenül attól, hogy a kiváltó ok a téves helyzetfelmérés vagy az, hogy az autós nem látta, a bringás vagy fejjel az autó ajtajában, vagy a motorháztetőn bukfencezve végzi. Valószínűleg egyik kimenetel sem fog jól végződni számára.

Hogyan előzd ezt meg? Ugyan lehet, hogy van, aki szerint a teljes felelősség az autóst terheli és a biciklis csupán a passzív áldozat szerepét tölti be, valójában mindkét fél tehet azért, hogy az ilyen baleseteket megelőzze.

A biciklis-autós együttműködés

Abban a pillanatban, amikor az autós előzi a biciklist és kiteszi a jobb indexet, a biciklis elhagyhatja a bringás sávot és besorolhat az autó mögé. Amint az autó befordul, a bringás megkerülheti oldalról, vagy megvárhatja, hogy az autó jobbról megelőzze. Azt is lehetne mondani, hogy az autó és a kerékpár sávot cserélnek egy pillanat erejéig – az autós kihúzódik a biciklis sávba vagy az út szélére, a biciklis pedig befelé az autósávba. Természetesen a helyzet megkívánja, hogy a bringás hátrapillantson és ellenőrizze, hogy nincs-e a kanyarodó autó mögött másik autó, amelyet akadályozna.

Ez a csere akkor működik a legjobban, ha a biciklis és a sofőr is tisztában vannak a másik jelenlétével, és olyan formában kommunikálnak egymással, amely a közlekedés minden résztvevője számára egyértelmű. A bringás a közeledő autós felé fordul, jelez a bal kezével, hogy el akarja hagyni a kerékpársávot és befelé akar húzódni, az autós pedig az indexet kitéve előz, hogy a biciklis elé kerüljön a kerékpársávban és sikeresen jobbra tudjon kanyarodni a biciklis veszélyeztetése nélkül.

A másik lehetőség még egyszerűbb a bringás számára, de több türelmet igényel az autós részéről. A jobbra kanyarodni szándékozó autó közelebb húzódik a kerékpároshoz, lelassít ugyanarra a sebességre és besorol mögé, hogy akkor hajtsa végre a kanyarodási manővert, amikor a bringás már épp biztonságban áthalad a kereszteződésen.

Egy másik lehetséges forrása a veszélyes szituációknak, amikor több autó torlódik fel egymás mögött a piros lámpánál. Eközben a bringás megkerüli őket a kerékpársávban vagy az út szélén tekerve. Abban a pillanatban, hogy a lámpa zöldre vált, az autósok a gázra lépnek – egy vagy kettő megy egyenesen tovább, nem veszélyeztetve a biciklist –, ám a harmadik autó jobbra kanyarodik, pont akkor, amikor a bringás is át akarna kelni a kereszteződésen.

Egy egyértelmű jobb horog ismét! Ha a bringás ki akarja védeni az ütközést, a legjobb amit tehet, hogy a sebességét a zöldre váltás után meginduló autókhoz igazítja és feszülten figyeli, hogy nem indexel-e valamelyik jobbra. Másfelől, az autósoknak is időben kell jelezniük a kanyarodási szándékukat. Az index jól időzített használata az egyik legfontosabb dolog, amellyel megkönnyíthetjük mások életét.

Modern érzékelők

Joggal kérdezhetnéd, hogy létezik-e vajon olyan megoldás, a mai, navigációval, érzékelőkkel és radarokkal teli, rendkívül fejlett világunkban, amely ki tudja küszöbölni a jobb horog veszélyét?

És a válasz, hogy igen, nagyon is létezik. Konkrétan már vannak olyan autók, amelyek fel vannak szerelve ezzel a technikával, amelyet holttér-figyelésnek hívnak.  Az alapvető funkciója, hogy jelzi az autós számára, hogy ne váltson sávot, ha épp egy másik autó közeledik hátulról. A fejlett szenzorok, mint például az új Škoda SCALA-n is megtalálható változat, még egy biciklist is képesek észlelni, ha legalább 16 km/órával teker.

Amint felmerül a veszélye, hogy egy autó keresztezi egy biciklis – vagy egy másik autó – útját, az úgynevezett jelződióda működésbe lép a visszapillantó tükrön. Ha a bringa nehezen észrevehető – többek között azért is, mert a gazdája nem visel fényvisszaverő ruházatot –, a vakító fény még rossz láthatóság esetén is működik. A jövő tehát fényesebbnek tűnik. A sofőröknek persze ugyanolyan ébernek kell lenniük, de úgy néz ki, a mostani autók folyamatosan a nagyobb biztonság irányába mozdítanak minket. Mindazonáltal, a legfontosabb biztonsági tényező szerepe nem változik, ezek továbbra is mi magunk vagyunk. Vigyázz magadra, légy megfontolt, és válaszd a biztonságosabb megoldást!