Amikor a cseh Masiv elnevezésű szakaszversenyen teker, nem csak a szigorú szabályok miatt visel bukósisakot. Dr. Pavel Cinegr, a prágai Bulovka Kórház ortopéd szakorvosa és traumatológusa több száz sérült kerékpárost látott már életében. Kiváltképp fejsérülések fordulnak elő nagyon gyakran, és ezek különösen veszélyesek, mivel könnyen végződhetnek súlyos és maradandó károsodással. Milyen kockázatokat vállalunk, amikor nyeregbe pattanunk? Halljuk, mit mond az orvos!

„A bringázás a kedvenc sportom, szóval nem akarok senkit kioktatni, vagy eltántorítani tőle. Még magam is megszegem néha a biztonságos kerékpározás szabályait. Ennek ellenére muszáj megemlítenem a kockázatokat, amelyek ezzel a csodálatos sporttal járnak.”

„Minden sportnak megvannak a maga speciális sérülései. A nagy sebesség és a szilárd testtel való ütközés veszélye miatt a kerékpározást a legveszélyesebb sportok közé sorolják, és a lehetséges sérülések is nagyon széles skálán mozognak. Szerencsére az esetek többségében csak kisebb sebesülésekről beszélünk, mint például a kulcscsonttörés, válltörés, csuklósérülés, borda- és kompressziós csigolyatörés. Minél nagyobb a sebesség, annál nagyobb a komoly sérülés kockázata. Ugyanakkor zéró sebességnél is komoly csípőízületi töréseket lehet elszenvedni, ha lepottyan az ember a bicikliről.”

Dr. Cinegr Prága egyik klinikáján lévő rendelője háromszor több olyan esetet látott el 2002 óta, amelyben valamilyen szabadidős tevékenység során történt a sérülés. Többségében kerékpárosokról, görkorcsolyázókról vagy a kettő közül valamelyik által sérülést elszenvedő gyalogosokról van szó.

„Gyakoriak még a gerinc- és bordatörések is. Szerencsére a gerinctörés legtöbbször kompressziós csigolyatörés formájában történik, ilyenkor a gerinc anélkül préselődik, hogy megrepesztené vagy sérülést okozna a gerincvelőben.  Ettől függetlenül, az ilyen sérülések után a kerékpárosoknak három hónapon keresztül fűzőt kell viselniük, és esetenként műtéten is át kell esniük. Ugyan a könnyű sérülések közé soroljuk, de azért nem egy leányálom.”

„A legkomolyabb sérüléseket általában közlekedési balesetekben szenvedik el, amelyek esetén magas az életveszélyes fej-, mellkas- és alhasi sérülések vagy ezek kombinációjának – politraumatikus sérülés – kockázata. Közvetlen életveszély és esetleges maradandó károsulás szempontjából a fejsérülések a legveszélyesebbek. Olyan szilárd testtel való ütközés következményeként is előfordulhatnak, mint egy fa, pózna vagy autó, de egy ártalmatlannak tűnő biciklis esés is kiválthatja őket. Emlékszem egy olyan esetre, amikor egy minimális sebességgel haladó biciklis verte be a fejét a vasúti sínbe, de mivel nem viselt sisakot, az ütés agyvérzést és maradandó bénulást okozott nála. A sisak nem jelent megoldást mindenre, de igencsak megnöveli az esélyeidet bizonyos sérülések kivédésére, vagy legalább a következmények súlyosságának enyhítésére.”

„A legnagyobb veszélynek az országúti kerékpárosok vannak kitéve. A sérülés mechanizmusát tekintve, egyértelműen a nagy sebességű frontális ütközések a legveszélyesebbek. Az ilyen páciensek gyakran végzik a traumatológia különböző osztályain. Ha nem vesztik életüket a helyszínen vagy nem sokkal a kórházba szállításuk után, a sérültek gyakran kerülnek állandósult vegetatív állapotba. Ez a súlyos agysérülés meggátolja őket a tudatos mozgásban, az önálló beszédben, kommunikációban és táplálkozásban, ezáltal pedig egész életükben az intenzív osztály ellátására fognak szorulni.”

„A gyerekekre veszélyt jelentenek a hastájéki tompa ütések, amelyek akkor alakulhatnak ki, ha átesnek a kormányon. Úgy tűnhet ugyan, hogy semmi komoly nem történt, mivel a gyerekek általában nem panaszkodnak, és néha még bűntudatuk is van, ennek eredményeként pedig nem hajlandóak beismerni, hogy fájdalmaik vannak. Azonban ha a kormány ütést mér az alhas tájékára, az észrevétlenül akár máj- vagy lépsérülést is okozhat. A megrepedt lép súlyos vérzést tud okozni a hasüregben, és megfelelő orvosi ellátás hiányában ez akár halálos kimenetelű is lehet.”

„A kerékpárosok ritkán vannak tisztában vele, hogy másoknak is okozhatnak komoly sérüléseket. Ennek nemcsak erkölcsi, de komoly pénzügyi és jogi következményei is lehetnek. Tudok olyan páciensekről, akiknek szembe kellett nézniük a saját sérülésükkel és a hibáik büntetőjogi következményeivel egyaránt. Nem olyan ritka dolog a testi sérülés okozásért járó felfüggesztett börtönbüntetés és a magas pénzbeli kompenzáció kiszabása sem.”

„Ami szerintem veszélyes divattá vált az utóbbi években, hogy a bringások, olyan forgalmas helyeken, mint például a kerékpárutak, a Strava segítségével különböző szakaszokon mérik össze a sebességüket. Rajtuk kívül görkorcsolyázók, kisgyermekes családok, futók és babakocsis anyukák is itt töltik a hétvégéiket. A közvetlen közelükben rekorddöntésre gyúró bringások veszélyt jelentek saját magukra és a körülöttük lévő emberekre is. A szakaszok kitalálóinak és a Strava használóknak át kellene gondolniuk ezt, és korlátozni a potenciálisan veszélyes szakaszokat a Strava-ban. Sajnos azt kell, hogy mondjam, én is hajlamos vagyok elragadtatni magam a rekorddöntés kapcsán, de mindig érdemes kétszer átgondolni a dolgot.”

„Néha van alkalmam hallani vagy részt venni beszélgetésekben a kötelező bukósisak viseléssel kapcsolatban. Nem vagyok híve a túlszabályozottságnak. Mindenki a saját épségéért felel. A bringások a bukósisak viselésével megvédik a koponyaboltozatukat, amely csökkenti a koponyarepedés kockázatát, és a szilárd tárggyal való ütközés okozta közvetlen agyi sérülést. Ugyanakkor, a teljes agyrázkódás és az ehhez kötődő negatív szövődmények veszélye miatt néhányan eretnek módon teljesen elutasítják a sisak használatát.”

„Én olyan korban nőttem fel, amikor teljesen normális dolog volt sisak nélkül tekerni, szóval beletelt némi időbe, mire hozzászoktam a használatához. Mindazonáltal, mivel a munkám részeként folyamatosan szembesülök a fejsérülések következményével, számomra a sisak viselete elengedhetetlen.”

„Egy másik nagyon vitatott téma az alkohol és a biciklizés keverése. Én a zéró tolerancia elv ellen vagyok a bringások esetében. Nem tudom elképzelni, hogy hosszabb tekerésre induljak egy csodaszép napon és ne fogyasszak el egy sört valamelyik sörkertben. Ellenben láttam már több szerencsétlen esetet, amikor a biciklisek a szomszéd falu kocsmájából hazafelé tartva elmulasztották felkapcsolni a világításukat. Inni tehát csak felelősségteljesen! Végül annyit mondanék még, hogy az esések és a sérülések hozzá tartoznak a kerékpározáshoz, és az adrenalin és endorfin dózist, amitől olyan izgalmas ez a sport, szintén nekik köszönhetjük. Sőt, időnként segítenek a potenciális következmények mérlegelésében is. Minden kedves olvasónak sérülésmentes, boldog kilométereket kívánok!”