A biciklisek számára mindig stresszes helyzet, amikor egy autó előzi őket. Ennek az az oka, hogy nagyon sok autóvezető nincs is tisztában vele, milyen távolságot kellene tartania a manőver közben. A Škoda Auto statisztikái alapján, ha a sofőr kisebb szabad helyet hagy csak előzés közben, azt a kerékpárosok 40 százaléka veszélyes előzésnek ítéli meg. A bringások 61 százaléka, azaz majdnem kétharmada érez félelmet, amikor egy teherautó vagy busz előzi. Mit lehet ezzel tenni és hogyan tudsz biztonságosan előzni?

Általános szabály, hogy az autóvezetőknek tilos előzniük, ha ez az út többi használója számára veszélyt jelent. Mivel ezt többféleképpen is lehet értelmezni, néhány országban, mint például Spanyolország, Belgium, Franciaország és Ausztrália, a minimum előzési távolságot törvényben szabályozzák. A gyakorlatban a sofőrök többsége tekintettel van erre és körültekintően előzik a bicikliseket. Ez lehet pusztán a törvény betartása miatt, vagy pusztán azért, mert sejtik, milyen ijesztő lehet, ha a másik oldaltükre majdnem eléri a kormányodat. Arról nem is beszélve, mikor széllökésekkel is meg kell küzdened, vagy a csatornát kell kikerülnöd közben, amivel értékes centimétereket veszítesz közted és az autó között.

Türelmetlenség és vezetés

A sofőrök között akadnak türelmetlenek. Ha egy beláthatatlan kanyarban találkoznak biciklissel, nem lassítanak le, hogy megvárjanak egy előzésre alkalmasabb útszakaszt, ahol nagyobb távolságot tartva tudnak előzni. Ezért kezdenek manőverbe a kanyarban vagy útszűkületben is. Az egyetlen dolog, amit a kerékpárosok ennek megelőzése érdekében tehetnek, hogy az ilyen szakaszokon az út közepén maradnak. Fontos hát, hogy az autóvezetők tudják, hogy ez nem az arrogáns viselkedés vagy az akadályozás jele.

Egy, az ausztráliai Queensland államban 2010-ben megjelent tanulmány szerint, habár az autósok a közlekedés fekete bárányainak tekintik a bicikliseket, a baleseti statisztikák ezt nem támasztják alá. A tanulmány 6774 különböző, 2000 és 2008 között regisztrált kerékpáros balesetet vizsgált. A kerékpárosok az esetek kevesebb mint felénél, pontosan 44 százalékában voltak felelősek a baleset okozásáért. A biciklis balesetek nagyobb részét az autósok okozták. Az ausztráliai Adelaide-i Egyetem tanulmánya szerint az autós és kerékpáros ütközések 79 százaléka az autóvezetők számlájára írható. A brit közlekedési minisztérium adatai hasonló számokat mutatnak (60-75%).

A másfél méter mint jogi norma

Miért tartjuk jó dolognak a kötelező másfél méteres előzési távolságot?

– a sofőrök nem előznének kényük-kedvük szerint, hanem a szakértők által előírt biztonságos előzés szabályait követnék
– a kerékpárosokat az úthasználók csoportjának hátrányosabb helyzetben lévő tagjaiként ismernék el
– a kerékpárosok jogait elismernék, és létrejönne egy törvény által megszabott biztonságos zóna
– az autóvezetők számára lenne egy világosan előírt szabvány arra, hogyan lehet előzni, amely megkönnyítené a döntésüket
– csökkentené a balesetek kockázatát
– elősegítené a törvény könnyebb kikényszeríthetőségét
– a kerékpárosoknak több helyük lenne kikerülni az olyan akadályokat, mint a kátyú, üveg, stb.

A nagyobb távolság segíti a sofőröket a biztonságos előzésben

Néha az autósok nem tudják, hogyan előzzenek megfelelően. Robert Šťastný a Škoda Auto közlekedésbiztonságot kutató részlegétől azt tanácsolja, hogy mindig tartsák be a másfél métert. „Egy közlekedési sáv körülbelül 3 méter széles, tehát másfél méter nagyjából a fele kell, hogy legyen. Ha csak a bicikliseknek kell külön másfél méter és az autó 2 méter széles, akkor az autós nem fog beleférni a sávba, amikor a biciklist előzi. Ennek ellenére az autósok gyakran előznek így. Személy szerint, én mindig próbálom úgy előzni a bicikliseket is, ahogyan az autósokat, hogy teljes terjedelemmel átmegyek a másik a sávba” – mondja Robert Šťastný. Különös körültekintést javasol abban az esetben, ha az autó a saját méreténél nagyobb utánfutót húz, mint például egy lakókocsi. „Ami ilyenkor előfordulhat, hogy az autó megelőzi a biciklist, az utánfutó pedig elüti. Az ilyen jellegű ütközés még rosszabb, mint karambolozni egy autóval, mert fennáll a veszélye, hogy a biciklis a kerekek közé esik” – figyelmeztet Šťastný és hozzáteszi, hogy forduláskor az utánfutó hátsó sarka jelentősen kisodródik oldalra, amely komoly veszélyt jelent a biciklisek számára. Ezért kell az általánosan javasolt, minimum másfél méternél még nagyobb távolságot tartani.

A biztonságos előzés nem csak a pontosan kiszámított távolság kérdése, hanem elsősorban a különböző úthasználók közötti kölcsönös tiszteleté. Jiří Polomis, a közlekedésbiztonságért küzdő cseh BESIP képviselője szerint ez még fontosabb szempont az olyan országokban, ahol nincs elég hely külön utakat biztosítani az összes közlekedési jármű számára, vagyis úttestet az autósoknak és kerékpárutat a bringásoknak.

Személy szerint, én mindig próbálom úgy előzni a bicikliseket is, ahogyan az autósokat, hogy teljes terjedelemmel átmegyek a másik a sávba.

„A közlekedésbiztonsággal kapcsolatban én mindig a megosztott, közös tér fontosságát hangsúlyozom. Ideális esetben ez alkalmanként szerepcserével is járna. Az autóvezetőknek néha biciklire kéne ülniük és forgalmas helyeken tekerniük, hogy megtapasztalják, milyen érzés, mikor egy jármű előzi őket” – magyarázta Jiří Polomis. Szerinte a legnagyobb problémát az erősen orientált csoportok jelentik, mint például az autóvezető, aki legtöbbször ebben a szerepben van jelen a forgalomban és csak alkalmanként válik gyalogossá, ezért a környezetét ennek megfelelően érzékeli. A helyzet hasonló a forgalomban jelen lévő, különböző szerepet betöltő többi csoport esetében. „Ez az alapja a kellemetlen összeütközésekkel végződő szituációknak, ahol az úthasználók mindig a másik felet hibáztatják” – fejti ki Jiří Polomis. A legtöbb országban az előzékenység rögzítve van a jogi szabályozásban, ami általában annyit jelent, hogy minden úthasználó köteles előzékeny és fegyelmezett módon viselkedni, a többi úthasználó akadályozása és biztonságuk veszélyeztetése nélkül.

Mit tehetnek a kerékpárosok?

Az eddigiekben leginkább az autóvezetők kötelezettségeit vizsgáltuk meg, de a kerékpárosok is hozzájárulhatnak a biztonságos és egyszerű előzéshez. Robert Šťastný, a Skoda Auto szakértője szerint az elsődleges kritérium a biciklisek számára, hogy minél távolabbról észrevehetőek legyenek.

Ha a sofőr időben észleli a biciklist, jobban meg tudja tervezni az előzési manővert, mintha az utolsó pillanatban szúrná ki. Az autóvezetőknek igencsak forró lehet a talaj, amikor egy nagyobb csoportot kell megelőzniük. „Ha a bringások csoportja túl hosszú, akkor tanácsos több szakaszra osztódniuk, hogy elegendő helyet hagyjanak egymás között az autónak, hogy az kisebb megszakításokkal tudja végrehajtani az előzési manővert” – mondja Robert Šťastný. A csoportban tekerő bringások egymástól is biztonságos távolságot kell, hogy tartsanak, hiszen még a legkisebb ütközésük egymással is tragikus következményekkel járhat, ha épp akkor egy autó előzi a csoportot.

Kétirányú kommunikáció

Az autóvezetőknek és a bicikliseknek is módjukban áll kifejezni az előzékenységüket az utakon. Ha hátulról egy autó közeledik egy biciklishez, és az út széle jól láthatóan mentes bármilyen akadálytól, a biciklis félrehúzódhat az út széle felé, ezzel jelezve az autós számára, hogy észlelte, és szívesen elengedi, ha előzésbe kezd. Természetesen ez nem mindig kivitelezhető, mivel előfordul, hogy az útszegély állapota nem teszi lehetővé a biztonságos tekerést. Az autóvezetővel való kommunikáció egy szimpatikus és hasznos módját lehet alkalmazni, amikor az autó egy kanyar előtt éri be a biciklist. A biciklis, mivel már belátja a kanyart, jelezheti a mögötte lévő autósnak, hogy nem jön szembe másik jármű, így biztonságosan előzhet. Ez egy nagyon törékeny, kölcsönös bizalmon alapuló kérdés. Ha az autós megbízik a kerékpárosban de mégis valami váratlan történik, az autóvezető fog gyanúba keveredni, hogy úgy próbált előzni, hogy nem látta előre az útviszonyokat és nem bizonyosodott meg róla, hogy a manőver nem veszélyezteti a biciklist. Mindenesetre a biciklis és autós találkozása, kivétel nélkül mindig sokkal kellemesebb élmény, ha mosolyokból és integetésből áll, mintha dudálást és indulatos gesztusokat jelentene. A kölcsönös megértés és tisztelet a legfontosabb közös célunk.