Régi terv volt ez a számomra, egy csak térképről ismert sötét folt bejárása. A szentesi és a nagyszénási útról külön is van leírásom, de a kettőt összekötő szakasztól elállt a lélegzetem. Szarvast a szentesi úton hagytam el, ami bicajozásra kimondottan alkalmas (pici forgalom, jellemzően jó út, több helyen ligetes). Kajánújfalunál, a templomrom szomszédságában Eperjes felé balra kanyarodva kezdődik a csoda. Tavaszi menet lévén még gyakorlatilag belvízes mocsáron keresztül, kihalt kövesúton (a középső negyven centi jól járható) haladva méterenként pillantottam meg valamilyen állatot: őzek 10 méterre az úttól, kanalas gém, szürke gém, gólyák, nyulak, fácánok. Ilyenkor jövök rá, miért is lett ez a terület nemzeti park. A táj is gyönyörű, ligetekkel tarkított, távolban halmok kellően elhagyatott tálalásban. Eperjes rendezett falucska, horgásztó, templom, kocsmából remek pörköltillat árad. Ilyen helyeken valahogy nem gond hogy valaki két sör után még képes bringára ülni, és ez jó! Kiskirályság nevébe már itt a térképen, szerkesztés közbe botlottam bele, éppen telefonáltam miközben átgurultam rajta de nagyon szép házak vannak arra. Gádorost elhagyva Nagyszénásról Szarvas irányába fordulva már kissé forgalmasabb, de kellemes úton tekerhetünk. Az út utolsó szakaszán még érdemes megállni a Régimódi vendéglőben valami helyi specialitás önkiszolgáló módon történő elfogyasztására. A maradék 6 km már telezabálva is menni fog.
Azt azért külön leírom, hogy vannak szakaszok Eperjes előtt, ahol kimondottan kavicsos földúton kell haladni és máshol is óvatosan vékony kerekű bringákkal!
Ha van kérdés, csak bátran!
memoart@citromail.hu